2011. augusztus 17., szerda

Andi és Gergő esküvője

Andi és Gergő esküvőjét nagyon vártam, mert nagyon jó volt velük lenni már az eljegyzési sorozatuk készítésénél is.
De minden elvárásomat és prekoncepciómat felülmúlták: ha lehet még szorosabbnak tűnt a kapcsolatuk, mint legutóbbi tavaszi találkozásunk alkalmával.
Számomra ők az egyik legideálisabb pár, akikkel dolgozhattam: fesztelenek, derűsek, kedvesek és természetesek. Andi pedig egyszerűen gyönyörű! :)
Nagyon szerettem, hogy már az első pillanatban is lazán pózoltak a kamera előtt. Szinte ki sem kellett mondani ami az eszembe jutott már csinálták is! :)

Csak egyetlen lemaradásunk van: talán az első évfordulótok alkalmából összehozzuk végre azt a Kopaszi gáti fotózást? :))





2011. július 28., csütörtök

Niki és Zoli

Niki és Zoli eljegyzési fotózásáról már korábban írtam... Végre elérkezett az "ő napjuk" is!
Az esküvőkről azt szokták mondani, hogy az az egy biztos, hogy úgy sem minden a betervezett forgatókönyv szerint fog alakulni. Ez Nikiék lakodalmán sem történt másképp: a megrendelt jó idő helyett egy borongós, esős napon készítettük a kreatív sorozatukat, amit - így utólag le a kalappal! - rendkívül hősiesen viseltek és az időjárás kedvezőtlen volta ellenére egy nagyon vidám napot tölthettem velük.
Öröm volt Veletek dolgozni, még ha bőrig áztunk is! :-))


2011. június 26., vasárnap

TEF 3

Idén rászántam magam és részt vettem a Fekete Csaba (nászriporter.hu) által szervezett TEF (Tudatos Esküvői Fotográfus) tanfolyamon.
Csaba személyében egy nagy tudású, tapasztalt, türelmes, derűs és jó humorú embert ismertem meg, aki nem mellesleg nagyon kreatív fotós (ezt azt hiszem nem kell bizonygatnom) és nagyon jó oktató is.
Csabát Jaksa Tímea (timeapictures.com) segítette munkájában, ő volt a másik mentorunk. Többször elhangzott a kurzus során, hogy Timi a legkeresettebb magyar női esküvői fotós (sőt fotós), amit - személyesen ismerve őt - egyáltalán nem csodálok, hiszen ő egyszerűen elragadó: okos, szép, sziporkázó és energikus, szóval az a típus, aki első pillanatra közel kerül az emberhez és megtalálja a közös hangot.

A tanfolyam első napja gyakorlati oktatás volt: két hús-vér pár volt a csoport áldozata, akik előtt le kell emelnem nem létező kalapomat: a fotózás nagyon hosszú volt, több helyszínen zajlott és egyáltalán nem kíméltük őket...


A tanfolyamon készült képekből összeállítást az alábbi slideshow-ra kattintva tudsz megtekinteni.

2011. június 22., szerda

Anita és Pisti

A legújabb áldozataim :)
Bár amennyire le vagyok maradva ezzel a frissítés mizériával még csak ezt sem mondhatom...
Anita és Pisti egy fiatal és vagány pár, akik bizony mernek extrémebb dolgokat is vállalni.
Az eljegyzési képeiket a repülőgép múzeumban készítettük. (Azért ezt választotta a pár, mert Pisti repülőgép szerelő és szerették volna, ha ehhez kapcsolódik a helyszín.)
A "múzeumról" csak annyit érdemes tudni, hogy a kiállított repülőgép többségére nem lehet felmenni, amire pedig mégis, az vagy ki van belezve, vagy elég rozoga.
De azért így is sikerült egy elég jó sorozatot készítenünk, és remélem, hogy Anita is feloldódott a társaságomban és az esküvőjükön még lazább és őrültebb fotókat készíthetünk. (Aminek a helyszínei nagyon jók, úgyhogy alig várom! :))


























Andi és Gergő

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy engem választott Andi és Gergő az esküvői fotósuknak.
Szeretem a természetességüket, a fiatalságukat és a kedvességüket. És szeretem, ahogyan szeretik egymást.
Most már így utólag bevallom, hogy kicsit féltem az eljegyzési sorozat helyszínétől, hiszen a Városligetet beszéltük meg találkozóként, ami elég ambivalens számomra.
De a sors kegyes volt, mert a párosommal nagyon jó volt dolgozni, még lufit is vettünk és az ég sem szakadt a nyakunkba és végül csak kikerekedtek a dolgok... :)












Niki és Zoli

Hát igen, jó régen még április elején készítettem az ő eljegyzési sorozatukat Szentendre belvárosában.
Niki és Zoli az a pár, akit minden fotós szívesen venne megbízójának, hiszen természetesen mozognak a kamera előtt és a lámpalázukat eleve otthon hagyták :)













Brigi és Géza

Brigi és Géza eljegyzési képeivel már jó ideje adós vagyok, hiszen még tavasszal készült a sorozat.
Az ő szerelmük (legalábbis emberi mércével mérve) nem rég kezdődött, de annál intenzívebb. Egyszerűen süt róluk, hogy nagyon jól érzik magukat egymás társaságában.
Amit pedig én tudok elmondani az az, hogy imádtam őket fényképezni: kedvesek, kiegyensúlyozottak, intelligensek és gyönyörűek! :) Alig várom már az esküvőjük napját, hogy újra a élvezhessem a társaságukat.







2011. június 19., vasárnap

Lídia és Fanni

Na nem kell megijedni a konzervatívabbaknak sem, itt nem arról van szó, amit a cím az első pillanatra sejtetni enged.
Egy anya-lánya fotózásra kértek fel (vagy inkább én ajánlottam fel? :)), amibe nagy lendülettel vetettem bele magamat. Lídiával és Fannival 3 órát töltöttünk együtt Vácott, egy nagy kört bejárva és itt készítettük ezt a sorozatot.
Ha valakinek tetszik és szeretne hasonló családi sorozatot, akkor nagyon szívesen vállalom, jelenleg bevezető áron 0 forintért. :)

Reni és Iván

Reni és Iván egy nagyon szimpatikus, izgalmas és kedves pár, akikkel az esküvőjük előtt egy hónappal találkoztam, hogy egy próbafotózást készítsünk. Szerencsére az esküvőjüket is én fényképezhettem, ami az egyik legmeghittebb szertartás volt, amin részt vettem eddig. Az itt készült fotókból ízelítőt a slideshow elindításával láthatsz.

Vivien és Péter

Vivien és Péter egy elragadó pár, akikkel nagyon jó volt együtt dolgozni. Igazán szerencsésnek érzem magamat, hogy engem kértek fel az esküvőjük fotózására. Ha kíváncsi vagy a klipjükre itt megtekintheted.
Sok boldogságot Nektek!

2011. március 8., kedd

Az esküvői fotózás történelme - Avagy „ahogy a dolgok idáig fajultak” című tanmese.


Nem véletlen, hogy az esküvői fotózás szinte egyidejű a kamera születésével, hiszen ez a nap mindig nagyon fontos szerepet töltött be az emberek életében.
Ha szeretnénk áttekinteni, hogy milyen fejlődésen ment keresztül a XIX. század közepe-vége, vagy a XX. század eleje óta az esküvői fényképezés, hogyan változott a fotózás stílusa, elég ha leporoljuk a családi albumot és megnézzük szüleink, nagyszüleink, esetleg dédszüleink esküvői felvételét.
Tény, hogy született pár kiváló klasszikus felvétel, de szembetűnő, hogy a legtöbbje ezeknek híján van az érzelemnek, általában inkább néhány elegáns és gondosan kitalált pózba állított menyasszonyt és vőlegényt látunk, akik mereven néznek a kamerába életük legfontosabb napján.

De… Tempora mutantur… Az idők változnak (és az esküvőfotózás stílusa is – ahogy a művelt latinosok mondják), azonban egy dolog biztosan nem: miközben nézegetjük ezeket a régi családi felvételeket, megérint a múlt. Jól esik látni és újra átélni őket.
Ilyen az ember, szereti, ha élete legfontosabb pillanatait megörökítik, hogy a képek időt állóan elmondják azokat a szavakat és kifejezzék azokat az érzelmeket helyette, amiket ő képtelen megfogalmazni.
Ez az esküvői fotós hatalmas felelőssége és kihívása: hogy maradéktalanul beváltsa a hozzá fűzött reményeket.

De vessünk csak egy pillantást a stílusokra és trendekre.
Talán mondhatjuk, hogy az egyik sarokpontja volt a stílusok változásának Robert Doisneau: La Stricte Intimité (Szigorú intimitás) című fényképe, ahol egy friss házaspár látható, akik esküvőjük után egy kávéházba sétálnak éppen. Ez a fénykép mindenképpen hozzájárult a kortárs stílusok születéséhez, hiszen bármelyik modern portfolió részeként el tudnánk képzelni, annak ellenére, hogy 1945-ben készült.
Egy másik fontos képet szeretnék említeni és ez nem más, mint ifj. John Kennedy és Caroline Bissett nászán készült elkapott fénykép, mikor a kis kápolnából – ahol a zártkörű ceremónia zajlott – éppen kisétáló ifjú férj megcsókolja felesége kezét.

Ez után a híressé vált felvétel után fordult nagyon sok fotós a fotózsurnalizmus, mint stílus felé, ahol az esküvő, mint szigorúan időrendbe állított történetek láncolata jelent meg egy kívülálló (a fényképész) objektív szemszögéből, dokumentarista stílusban. Magyarul a „mester” nem szól bele semmibe, egyszerűen csak ott van és mindent megörökít. A nyers valóság az, amit a képeken láthatunk újra, nincs „újra kérem az első csókot” és hasonló instruáció. (Báj dö véj ez manapság is nagyon elterjedt irányzat, főleg akkor van nagy előnye, ha az esküvő napján nincs külön időkeret a fotózásra.)

Másik nagyon elterjedt irányzat manapság a kreatív, vagy illusztratív stílus. Ez kicsit az ellentéte az előzőnek, hiszen itt nagyon is van instruálás. Na jó, persze nem a szertartások közepette, de a fényképész itt általában megmondja, hogy milyen beállításokat képzel el, mit tart előnyösnek. Ha ilyen fotókra vagy kíváncsi, akkor lapozd fel bármelyik esküvői magazint, vagy nézd meg néhány „divatos” mester oldalát, rengeteg trend/divat magazinokat idéző képbe fogsz belefutni.

Befejezésül csak annyit, hogy manapság már annyira hozzánőtt a fotós az esküvőhöz, mint Berlusconihoz a botrányok. Nem is nagyon tudjuk elképzelni a kettőt egymás nélkül.
Tehát bármilyen típusú/hangulatú képek tetszenek Neked – akár klasszikus, akár teljesen polgárpukkasztó, vagy trendi – ha megtalálod a Számodra megfelelő fényképészt, akkor később nem fogod megbánni az erre szánt összeget, mert egy rokon, barát, vagy ismerős sem tudja úgy megörökíteni, ahogy egy tapasztalt róka fogja.  (A vén jelzőt direkt nem írtam a róka elé, bebebe!)

2011. március 5., szombat

Arról, hogy mikor érdemes a fotóst lefoglalni…

Hát minél előbb! : )
De ha a viccet félre is tesszük, ugyanerre a következtetésre jutunk. Elcsépeltnek tűnik, de azt hiszem igaz: a buli véget ér, az esküvői virágok elhervadnak, a tortát megeszitek, a ruhákat visszaviszitek a kölcsönzőbe (vagy szekrénybe teszitek), és minden intenzíven pulzáló érzés halványodni kezd. Akkor mégis mi marad? A fotók. Amiket egy hónappal, egy évvel, vagy évtizeddel később megnézve is ugyanazt a bizsergést érzitek és felelevenednek az emlékek.
Szóval ha megvan az esküvőd időpontja, akkor következő lépésként érdemes a Te fotósod (igen, a Te fotósod, jól olvastad. Ugyan is nem biztos, hogy minden tehetséges fényképész ideális Neked/Nektek) kiválasztásával és lefoglalásával foglalkoznod, hiszen sok szakembernek hamar elfogynak a hétvégi időpontjai, főleg a tavasztól őszig tartó „csúcsszezonban”. Ha ezzel megvagy, még mindig ráérsz törődni azzal, hogy milyen színű masnik legyenek a székhuzaton, vagy honnan rendeld meg a tortát…
Na bumm. Mondtam valakinek újat? : )

2011. március 4., péntek

Hogyan lehet jó fotóst választani?

Fogós kérdés…

Azt hiszem, egy esküvői fotográfus kiválasztásánál (is) két tényezőnek kell egyszerre a helyén lenni: a fotóinak és a személyiségének.
Az előzőt nagyon nem kell magyaráznom, hiszen a lényeg, hogy megfogjanak a képei, stílusa, látásmódja, szóval tetsszen, amit csinál.
A másikat kicsit kifejtem. Az esküvői fotós lesz az a személy, aki végig fog Titeket kísérni az egész nap folyamán. Mindig Mellettetek lesz (ha csúnyán szeretném mondani: mindig a nyakatokba fog lihegni), ezért fontos, sőt elengedhetetlen, hogy szimpatikusak legyetek egymásnak! Hogy Te és a párod is jól érezzétek magatokat a társaságában, felszabadultak és fesztelenek legyetek. Kvázi barátként és egyenrangú félként tudjatok tekinteni rá.

Ezért mindenképpen találkozzatok az esküvőtök napja előtt, ne csak e-mailben, telefonon, sms-ben, vagy postagalamb útján kommunikáljatok egymással, mert így előfordulhat, hogy csalódtok és nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy a dolgoknak el kell sülniük. (Vagy mi.)

Ami pedig szintén egy jó javaslat: kérj a fotósodtól ún. e-session, love session, vagy eljegyzési fotó sorozatot. Így még kisebbre redukálhatod a kockázataid számát, hiszen egy előzetes fotózás során minden eldől! (Mint a domino napon.)

Újra nagyon röviden (még rövidebben)


Tudom, hogy a vebzájtomon egy egész menüpontot szenteltem ennek, de most ismételten szeretnék egy szösszenet erejéig kitérni a trash the dress (TTD)  fotózásra, csak azért, mert szerintem még mindig kevesen ismerik.
Nos tehát kedves extrém Menyasszonyok, most csak Hozzátok szólok! (Mert úgy is mindig a nő a főnök, még ha nem is ismerjük el.)
A TTD egy irányzat, aminek a jelentése: tépd szét a ruhád! Mint minden jót, úgy ezt is Amerikából kaptuk. (Ha valaki itt ironikus felhangot sejt ki ebből a mondatból, az nem alaptalan.)
A lényege, hogy a menyasszonyi ruhádban olyan dolgokat teszünk meg (jobban mondva inkább csak Te), amiket korábban talán álmodni sem mertél… Összekoszolod. Fára mászol benne. Vízben úszol. Sárban fekszel. Autóroncsba ülsz. Vonat sínekre fekszel.
És hogy milyen egy ilyen? Vidám. Felszabadult (hiszen tényleg mindent szabad.), őrületes, emlékezetes és rendhagyó. Ha meg akarsz hökkenteni és el akarsz kápráztatni, akkor ez a Te műfajod! Ja és az sem árt, ha a ruhádat nem kölcsönözted…
(Néhány fotót itt találsz egy ttd sorozatról, de bármikor örömmel állok a következő elé!)







A kreatív fotózás helyszínéről

Kedves véletlenül idetévedt Olvasó, lelkes és segítő Családtag, de leginkább esküvő előtt álló Pár!

A kreatív fotózás helyszínéről szeretnék néhány mondatot/gondolatot összefűzni. (Majd kiderül, mennyi sikerrel.)

Mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan helyszínek, amik nagyon népszerűek a fotósok és a párok körében is. Csak hogy néhány példát említsek: Budai várnegyed, Margitsziget, Nemzeti Színház és környéke, vagy vidéken Szentendre, Vác stb.

Ezek mind nagyon szép helyek, de még sem biztos, hogy mindenki számára a jó választást jelentik.

De akkor mik azok a szempontok, amiket – véleményem szerint – érdemes figyelembe venni ahhoz, hogy jó fotók készüljenek?


1. Először is azt hiszem, hogy a házasulandók saját karakterét kell górcső alá venni. Hol érzitek Magatokat felszabadultabban? Mi illik Hozzátok jobban? Egy városi nyüzsgő háttér, modern épületelemek, esetleg graffitis falak, sikátorok, vagy egy Duna-parti részlet, park, napraforgós mező, vagy rét? Vagy esetleg több is ezek közül? Ugyanis ez is lehet.

2. Érdemes még a nagy nap előtt körbejárni azokat a helyeket, amik szóba jöhetnek és készíteni mindegyikről néhány felvételt és a választott fotósotokkal együtt átnézni őket. (Ez azért is jó ötlet, mert a fényképész nem lehet mindenhol ismerős. Lehet, hogy olyan helyen van az esküvőtök, ahol ő még korábban nem járt, nem ismeri, így támpontot tudtok neki adni.)

3. Attól függően, hogy hány órát szántok a kreatív részre, a fotózás helyszíneit határozzátok meg kettőben, vagy háromban. Ha lehet, ezek a helyszínek ne legyenek távol egymástól, mert az utazásra is időt kell szánni.

4. Ha azt szeretnétek, hogy változatos fényképek készüljenek, akkor a helyszíneket is így válasszátok ki: ne két teljesen egyforma karakterű helyet nézzetek ki. (pl. egyik rétről a másikra mentek.)

5. Ami pedig a napszakot illeti. Nem biztos, hogy jó, ha valamelyik nyári hónap déli 12 órára ütemezitek be a fényképezést. Két okból sem: egyrészt ilyenkor a fények általában nem szépek, nagyon direktek, rosszul esnek, nehéz dolgozni velük. A másik ok az, hogy Ti is jobban érzitek Magatokat, ha nem 40 fok celsiusban kell pózolnotok. Két megoldás van, sőt három. Az első az, hogy megpróbáljátok délutánra ütemezni a fotózást, amikor lágyabbak a fények, enyhébb az idő. A második az, hogy olyan helyszíneket kerestek, ahol nem érződik annyira a kánikula pl. vízparton, lépcsőházban, bármely épület belsőben stb. A harmadik megoldás – bár tudom, ez kis hazánkban még nem bevett – az, hogy nem az esküvőtök napján szeretnétek ilyen sorozatot csináltatni. Hanem mikor? Bármelyik másik napon! Ennek is meg van az előnye, nagyon is…